Anu útja
The Way of Anu – így hívják a delelő Nap szintjeit(?) (ezt már nem emlékszem, honnan vettem) abban a téridő-leosztásban, melyet lásd Berossus alján.
Mivel Anu-nál az szerepelt, hogy Wallis Budge-éktól sakál-, azaz kutyaazonosításokat kapott, ez az Anu útja lehetne az a régió, ahol a Szíriusz jár, de nem erről szólnak a szakértők. Nyilván másról is van szó.
Angle címnél is téridő-beosztásról volt szó.
Z. Tóth Csaba Tropikus vagy sziderikus című cikkében azt írja, hogy Babilonban az égboltot három szférára osztották, az istenek fölső/északi, középső/egyenlítői, és alsó/déli "útjára", s a mai zodiákus elődei egyaránt kerültek a három szféra valamelyikébe.
A mellékelt kép C. W. Ceram A régészet könyve című könyvéből való a babiloni világképről.
Bakos Attila A Duna Evangéliuma című könyvének 92. oldalán úgy fogalmaz, hogy Anu a zodiákus vándorló égi napútjának megszemélyesítője; (ha igaz) Anu-t mutatja be hajlított térddel a bika hátán.
Jeremy Black és Anthony Green Gods, Demons and Symbols in Ancient Mesopotamia...
...című letöltésre elérhető könyvében áll:
According to one tradition, there were three superimposed heavens, the lowest of which contained the stars, the middle being the home of the Igigū and the topmost that of Anu (An). In a separate, astronomical, tradition the eastern horizon was divided into three vertical bands, the 'ways' of Enlil, Anu (An) and Ea (Enki), which were used for locating the position of the eighteen zodiacal constellations recognised from about 1000 BC. Later these eighteen constellations were assigned singly or in pairs to the twelve months, foreshadowing the later zodiac.
—
Egy hagyomány szerint három egymás fölött elhelyezkedő égbolt volt, amelyek közül a legalsó a csillagokat tartalmazta, a középső az Igigū otthona volt, a legfelső pedig Anu (An)é. Egy másik, csillagászati hagyomány szerint a keleti horizontot három függőleges sávra, Enlil, Anu (An) és Ea (Enki) "útjaira" osztották, amelyeket a Kr. e. 1000 körül ismert tizennyolc állatövi csillagkép helyzetének meghatározására használtak. Később ezt a tizennyolc csillagképet egyenként vagy párosával a tizenkét hónaphoz rendelték, ami a későbbi állatöv előképe.
A mellékelt képi anyag alsó része Wayne Horowitz Mesopotamian Cosmic Geography-jából való, a felső része (bár bárhonnan is származhatott volna) Hermann Hunger and David Pingree MUL.APIN: An Astronomical Compendium in Cuneiform (1989) című könyvéből származik. Kérdés, hogy mire építi Horowitz az elképzelést.
Lényegében ha jól értelmezem, arról van szó, hogy annak megállapítására, hogy hol tartottak éppen az évkörben, a delelő Nap magassági szintjeit mérték le az égen: itt ezt a téridő-leosztást kell látni. Ahogy Pap Gábor mondja (nem teljesen érthetően): déli irányban kell vizsgálódni, egy oszlopot elképzelni, melynek alja a Világhegy, ahol a Nap sosem jár, van egy alacsony maximum (ez a téli napforduló a télponttal), egy középső (ezek a napéjegyenlőségek) és egy felső maximum (ez a nyári napforduló a nyárponttal). Ilyenképp képezhető le hármas tagolás. (Dél és tél címszavakhoz is betéve.)
Ré Apep-Apóphisz elleni küzdelme kapcsán a három világ függőleges tagozódása..
Jankovics Marcell A fa mitológiája...
...című könyvének 195. oldalán is előjön, majd könyvének 224. oldalán írja (egyértelműsítve, hogy a világ hármas beosztása nemcsak a szibériaiaknál, stb. létezett[1]):
A sumer nyelv és műveltség kiváló ismerője, Komoróczy Géza szerint, a sumerek a Nap pályamagasságának változásait egy szimbolikus építményhez, a turhoz viszonyították. Attól függően, hogy a Nap Enlil, Ea vagy Anu isten útján – más szóval, a felső, az alsó vagy a középső világban tartózkodik – beszéltek tur felett, tur alatt vagy turon keresztül haladó Napról. Hétköznapi értelemben a tur a Tigris és az Eufrátesz deltavidékének ma is jellegzetes nádépítménye, a közösségi ház vagy karám volt, de templomként is szolgált.
Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium...
...című könyvében a görög párhuzamokról szól:
Poszeidón az ógörög istenháromság középső személye. Zeusz felső ég atya (a felvilág, azaz az északi égbolt megtestesítője) és Hádész alsó ég atya (az alvilág, azaz a déli égbolt megtestesítője) között neki a "középső ég" vagy "középső világ" jutott: az állatövi és egyenlítői csillagképsor. Nemcsak tenger-, hanem égisten is tehát, s ő is, mint Zeusz és Hádész, a földistennő férje volt (ezt jelenti a neve is). - Hádész (Plutón) a görög istenháromság harmadik tagja, aki a hatalomban való osztozkodáskor az alvilágot, azaz a kozmosz alsó harmadát, a déli égboltot és a föld mélyét kapta.
- Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium című könyvének egyéb idevonatkozó adatait lásd még duat.
Poszeidón címnél közben az is szerepelt, hogy valójában a Tejútanya egyes aspetusának (tengeristen – folyóistennő) férfi-változata. Ezért lehet az is, hogy a ló [a Tejút-kanca (Fehérlófia anyja, a Tejútanya egyik állatalakja)] a szent állata, és ezért szerepel középen (a Tejút középen választja ketté (MESi) a világos és sötét térfelet).
Az, hogy Anué a középső világ, éppen arra látszik utalni, hogy az Anu = Tejút-Anyu, csak már hímségiként.
A Hamlet Malmában, a Nibiru-val kapcsolatos 39. függelékben olvasható:
Mezopotámia egyáltalán nem az egyetlen olyan térsége a magaskultúrának, ahol a csillagászok az éggömb hármas felosztásával dolgoztak, még ha el is tekintünk a számunkra állítólag olyan ismerő, - valójában azonban teljességgel ismeretlen – képzettől Zeusz, Poszeidón és Hadész "Útjainak" képzetétől, ahogyan Homérosznál találjuk.
Az indiaiak nagyon hasonló sémát követve osztják fel az eget Utakra (így is hívják őket). És ugyanígy tesznek a polinéziaiak, akik sok részlettel szolgálnak nekünk a három zónához tartozó csillagokról (és arról, hogy melyik bolygó "nemzette" őket); de eddig senki sem tartotta érdemesnek meghallgatni földgolyónk legnagyobb navigátorait; és haladónak kikiáltott korunk egyetlen etnológusa sem tartotta említésre méltónak azt, hogy Polinézia megalitikus "szentélyei" (a maraik) akkor nyerték el a "szentség" (tabu) ma is lenyűgöző állapotát, amikor jelen voltak az "Unu-deszkák"; e faragott Unu-deszkák "Rumia Oszlopait" jelentették, Rumia pedig összevethető "Anu Útjával", amelyen Antares töltötte be a "bejárati oszlop" szerepét (a többi "oszloppal" együtt, melyek Aldebaran, Spica, Arcturus és a Columba csillagképből Phaethon).
Hasonló utakról szó volt másutt, egy internetről szedett csillagászati tankönyvben:
A mezopotámiai beosztás a Kr. e. II. évezred elején már 12 egyenlőtlen kiterjedésű, az I. évezredben 12 egyenlő szakaszból álló Zodiakust jelölt ki. Egy-egy csillagkép az Ekliptikán 30°-os szakaszt jelölt.
Az égi Egyenlítő mentén a csillagokat három zónába csoportosították:
ELAM CSILLAGAI (északi öv),
AKKÁD CSILLAGAI (egyenlítői öv),
AMURRU CSILLAGAI (déli öv).
A kb. Kr. e. 600-700 körül készítetett MUL.APIN (lásd új adatokkal is Mulapin) táblázatok ezt a felosztást mutatják be. A három zónát keresztezi az ekliptikai csillagképeket tartalmazó SAMASH ÚTJA (Samas a Napisten), a már véglegesített 12 csillagképpel.
Robert Brown Jr. Primitive Constellations of the Greeks, Phoenicians and Babylonians című könyvének 54. oldalán más megközelítéssel állt még (korábban?) elő. Nála Anu/Ana isten régiója illetve szférája az állatöv Kostól Rákig terjedő harmadát jelenti.
RB Jr. Primitive Constellations című könyvének (második kötetének) 161. oldalától kezdve ismét felkapja a témát. Anu, Bél és Ea nála a három csoport neve és más arányú felosztásról (3-4-5 hónapos) is szó esik.